Táv: 20,9 km   Pecsét: 3   Résztvevők: Anikó, Kata, Levi

Vasúttal indultunk Piliscsabára, és hála a modern vonaton (IP) kihelyezett térképeknek és persze nagyszerű megfigyelőképességünknek (amelynek később is tanúbizonyságát adtuk), a jó megállónál szálltunk le. Az első pecsét a forgalmi irodában volt egy nagyon szívélyes néninél, akit nem sokkal később újra meglátogattunk, mikor kiderült, hogy nem csak a pecsétnek, hanem a WC kulcsoknak is őrzője.

A jelzést követve lassan kikeveredtünk a faluból, és bár a Csaba-hegyi leágazást elsőre elvétettük, hamar észrevettük a tévedést (eltűntek a kék jelek), és korrigáltuk a hibát. Másztunk át kerítés fölött létrán, pihentünk pocsolyaparton és lelkesen köszöngettünk a szembejövőknek, aztán egyszer csak feljutottunk a Nagy-szénás tetejére. A gyönyörű kilátás és virágok kellemes felüdülést jelentettek az erdő egyhangúsága után. A csúcson már sokan voltak, de ők valszeg Nagykovácsiból jöttek, amerre a mi utunk is vezetett, egész pontosan a Zsíros-hegy tövébe a Muflon Itatóba. Mi is ittunk (szerencsére a nem muflonok kaptak sört és fröccsöt is), meg ettünk (otthonról hozott, de még egyáltalán nem bepállott szendvicseket, illetve akinek ellenvetése volt, az helyi zsíros kenyeret lilahagymával, utána pedig hangszeres-csokis kekszet).

A nagy emelkedőket már magunk mögött hagyva kényelmesen baktattunk a napsütötte erdőben Máriaremetéig, ahol a templomon kívül még szinte az egész falut megtekintettük az útvonal jóvoltából, majd kilyukadtunk a hűvösvölgyi nagyréten, ami sajnos csalódásnak nagyobb volt, mint rétnek, de aztán a túra végén kompenzált a gyerekvasutas kispajtások vidám társasága, különösen az a lelkes fiúcska, akitől megkaptuk az aznapi túránk végét jelző pecséteket.

Barkóba feladványok (egyelőre a teljesség igénye nélkül):

tamagocsi; a házak, ahonnan az utolsó Kéktúra útvonalra elindulunk; Bolond Kalapos; melatonin; glória; a kabátgomb megfogása kéményseprő megpillantásakor annak reményében, hogy az majd szerencsét hoz; Orbán Ráchel